Schneider Jankó vagyok. Pécsett születtem, sok évvel azután, hogy a város fölött kibukkant a földből a szép Mecsek hegy. Később, mikor már egy kézzel fogtam a fagyit, tudtam, mi a különbség málna és bálna között, és mikor már megszerettem a spenótot, elvittek végre engem a bábszínházba is, ahol egyre csak lógáztam a lábamat a széken; de másra nem nagyon emlékszem. Eltelt aztán pár év, és egy csodás kis téren belebotlottam a bábszínházba. Mit belebotlottam! Jól beleragadtam, nem is akarok kilépni belőle azóta se! Játszottam azóta sokat, rendeztem is, azt is láthattam milyen, mikor életre kel egy általam tervezett báb, zenéltem is előadásokban. Jaj, de szeretem én ezt csinálni! Most itt vagyok Szegeden. Nemrég sikerült kifognom egy aranyhalat a Tiszából, és kívánhattam tőle egyet! Hogy mit kívántam? Hát… azt sajna nem árulhatom el. De ha gyakran megfordultok a Bábszínházunkban, és észreveszitek, mi mindent sikerül megvalósítanunk Kisságival és a társulattal, talán nem lesz nehéz kitalálnotok!