Szia Szeged!
Valamikor 1995. őszén találkoztunk utoljára. Az elmúlt 27 és fél évet többnyire a határ túloldalán, alig néhány kilométerre tőled, a Vajdaságban töltöttem. De előfordultam Budapesten, Svájcban és különböző tengerek mellett.
Voltam röplabda játékos, diákszínjátszó, Malomfesztivál szervező és bicikliző tanyaszínházas is. De szerettem volna az első női pápa és bábszínházi ember lenni. Jelen állás szerint az utóbbi összejött. Hivatalosan bábszínházi rendező a szakmám, de visszatérve hozzád a kapcsolattartás, kommunikáció és szervezés felé vettem az irányt.